Miközben az állami gondozásban élő, örökbe fogadható gyermekek száma tartósan magas, a nem házasságban élő (egyedülálló vagy élettársi kapcsolatban lévő) jelentkezők lehetőségeit jogszabályi szigorítások korlátozzák.
Az alábbiakban a hivatalos statisztikák (KSH) és a gyermekvédelmi adatok alapján mutatjuk be a jelenlegi helyzetet.
A jogi háttér: A házasság preferálása
A 2021 márciusában életbe lépett törvénymódosítás alapjaiban változtatta meg a kiválasztási folyamatot. A jogszabály kimondja, hogy gyermeket – a rokoni és a házastársi örökbefogadás kivételével – elsődlegesen csak házastársak fogadhatnak örökbe.
Egyedülálló személyek (ideértve a jogilag egyedülállónak számító élettársakat is) csak kivételes esetben, külön miniszteri engedéllyel kaphatnak alkalmassági határozatot.
A kiválasztás sorrendje: A jogszabályi hierarchia miatt egy örökbe fogadható gyermekhez először a vármegyei, majd az országos listán szereplő összes alkalmas házaspárt megvizsgálják. Egyedülálló örökbefogadóhoz a gyermek csak akkor kerülhet, ha az egész országban egyetlen házaspár sem vállalta a felnevelését.
Mit mutatnak a számok?
A szigorítás közvetlen hatása egyértelműen látszik a sikeres örökbefogadások megoszlásán, miközben az olló egyre tágul a családra váró gyerekek és az alkalmas szülők között.
Drasztikusan visszaeső esetszámok: Míg a törvénymódosítás előtt évente átlagosan 120–160 egyedülálló szerzett alkalmassági engedélyt, a szigorítást követően ez a szám jelentősen visszaesett. Bár a hivatalos statisztikák szerint 2024-ben az összesített örökbefogadások száma rekordszintre (1291 gyermek) emelkedett a gyermekvédelmi eljárások felgyorsítása miatt, a szakmai jelentések szerint ebből mindössze 11 gyermek került egyedülálló szülőhöz.
Várakozó szülők számának csökkenése: Az adminisztratív korlátok és a bizonytalanság miatt az örökbefogadásra váró szülők száma országosan csökken. 2024 végére a nyilvántartott, alkalmas örökbefogadók száma 1902 főre esett vissza (ami a házastársakat egy főként számolja) – ez az elmúlt évtized egyik legalacsonyabb értéke.
A gyermekek esélyei: Mivel az egyedülállók csak olyan gyermekeket fogadhatnak örökbe, akiket a házaspárok már elutasítottak, a nem házas jelentkezőkhöz szinte kizárólag idősebb (3 év feletti), krónikus betegséggel, fejlődési elmaradással küzdő vagy roma származású gyermekek kerülhetnek.
A rendszerszintű probléma
A statisztikák rávilágítanak egy komoly ellentmondásra: miközben az állami gondozásban, gyermekotthonokban és nevelőszülőknél élő gyermekek száma a kapacitások hiánya miatt folyamatosan terheli a gyermekvédelmi rendszert, a potenciális örökbefogadók egy része jogi okokból kiesik vagy hátrasorolódik.
A szakértők hangsúlyozzák, hogy sok egyedülálló vagy élettársi kapcsolatban élő jelentkező kifejezetten nyitott lenne a nehezebb sorsú, idősebb vagy egészségügyi problémával küzdő gyermekek fogadására is. A szigorú szűrés és a házassági kötelék abszolút előnyben részesítése miatt azonban sok olyan gyermek, aki egyedülálló szülőnél szerető otthonra találhatna, a rendszerben marad, és nevelőszülőnél vagy állami intézményben nő fel.