Ha a „sivatag” szót halljuk, legtöbbünknek a Szahara vagy a Mojave-sivatag jut eszébe, nem pedig az Alföld. Pedig a rideg valóság az, hogy az elhibázott vízgazdálkodás és a klímaváltozás kettős szorításában Magyarország egy jelentős része rohamléptekkel halad az elsivatagosodás felé.
A helyzet sehol sem annyira drámai, mint a Duna–Tisza közi Homokhátságon.
Az ENSZ szerint is kritikus a helyzet
Nem túlzás vagy riogatás: az ENSZ legutóbbi osztályozása szerint a Homokhátság már a félsivatagos zónába tartozik.
Eltűnő talajvíz: Az elmúlt évtizedekben a talajvíz szintje helyenként 2-5 métert, sőt, a kritikus pontokon akár 6-7 métert is esett.
Kiszáradó tavak és lápok: Olyan egyedülálló természeti kincsek és vizesélőhelyek tűntek el vagy zsugorodtak töredékükre, mint a Kondor-tó.
A „múlt bűnei”: A 60-as és 70-es években a belvízvédelem jegyében csatornákon keresztül elvezettük a vizet a területről, ahelyett, hogy megtartottuk volna. Ma ennek a levét isszuk.
Miért érint ez mindannyiunkat?
A Homokhátság nem egy lakatlan puszta: ez Magyarország egyik fontos mezőgazdasági régiója.
A tét óriási: Ha nincs víz, nincs stabil mezőgazdaság sem. A hagyományos növénykultúrák (kukorica, burgonya) már most szenvednek, a legelők kisülnek, és a gazdák kénytelenek tehetetlenül nézni, ahogy a homokviharok elhordják a termőréteget. Ha így folytatódik, a déli gyümölcsösök és a szőlőültetvények is végveszélybe kerülnek.
Mit lehet tenni? Van még visszaút?
A folyamat megállítható, de a 24. órában vagyunk. Radikális szemléletváltásra van szükség:
Vízmegtartás mindenáron: El kell felejteni a víz gyors elvezetését. A tavaszi árhullámokat és a felesleges csapadékot tározókban, csatornákban kell visszatartani és szétteríteni a tájban.
Korszerű öntözés: Az elavult, párolgási veszteséggel járó módszerek helyett precíziós, csepegtető öntözésre kell átállni.
Alkalmazkodó növénytermesztés: Olyan szárazságtűrő fajtákat kell választani, amelyek bírják a megváltozott mikroklímát.
Erdősítés és mezővédő erdősávok: A fák nemcsak megkötik a homokot és gátolják a szél erózióját, de javítják a terület páraháztartását is.
A jövő a mi kezünkben van. A Homokhátság sorsa nemcsak a helyi gazdák magánügye, hanem nemzeti sorskérdés. Ha nem cselekszünk időben, a gyerekeink már egy egészen más, kiszáradt Magyarországon fognak felnőni.
Hozzuk vissza a vizet a tájba, mielőtt a homok mindent átvesz!